Ki ne érezte volna már úgy életében, hogy vannak olyan kérések, amiknek nem lehet nemet mondani? Ennek hátterében gyakran a félelem áll, hogy önzőnek tűnhetünk, vagy a szorongás, hogy nem fognak bennünket szeretni, esetleg az, hogy megbántunk valakit, vagy éppen konfliktust generálunk, ha ezzel az „egyszerű” szóval élünk. Mindezen érzések megakadályozhatnak bennünket abban, hogy meghúzzuk határainkat, hogy meddig tartunk mi és hol kezdődik a másik, hogy ezek a határok, ha arról van szó, védelmet is nyújtsanak számunkra. Mindez szükséges ahhoz is, hogy önazonosak tudjunk lenni, amikor gondolataink, érzéseink és cselekedeteink egységet tudnak képviselni, hogy a saját igényeink és vágyaink is jelen tudjanak lenni életünkben.
Vannak helyzetek, amikor a nemet mondás még nehezebbnek tűnhet, például amikor valamelyik szülőnkről, vagy a főnökünkről van szó – tehát egy olyan kapcsolat a tét, amelyben alá vagy fölé rendeltségben vagyunk valakivel. Ennek köszönhetően megoldunk olyan problémákat, feladatokat, amelyek nem hozzánk tartoznának, vagy hétvégén céges e-mailekre válaszolunk, szüleinknek rohangálunk autót szervízeltetni, ahelyett, hogy a gyermekeinkkel játszanánk.
Nyilván itt nem csak szavakról van szó, amiket kimondunk, sokkal inkább egy gondolkodásmódról, amit célszerű hosszú távon beépítenünk. Ennek fontos részét képezi önmagunk ismerete, hogy tudjuk hol húzódnak határaink, mi az, ami az értékrendünkbe belefér, és mi az, ami már nem. Mi fontos nekünk? Mi az, ami rólunk szól, nemcsak a másikról? Mire szánunk szívesen időt és mi az, ami csak viszi az energiát, a pénzt és az időt is, ám élvezetet nem nyújt számunkra? Minden esetben, amikor nem ezek szerint élünk, akkor is mondunk nemet – csak éppen önmagunkra.
Gyermekkorban remekül elsajátítottuk, hogy életben maradásunk kulcsa az, ha megpróbálunk valamelyest megfelelni a felnőttek kívánalmainak, szót fogadunk, ha megpróbálunk jó gyerekek lenni. Így fognak bennünket szeretni, elfogadni, és így fognak gondoskodni is rólunk. Ennek maradványa maradt meg felnőttkorunkban: már önellátóak vagyunk, nem függünk senkitől, ha teljesítjük mások kéréseit, akkor jobban fognak bennünket szeretni, nem ítélnek meg negatívan bennünket – hogy önzőek, lusták vagyunk, és nem kell szembenéznünk a konfrontáció keltette szorongással sem. Kétségtelenül sok előny származik abból, ha beleegyezünk, akár csak a csenddel mások igényeinek végrehajtásába. A nemet mondás szuperképessége viszont megtaníthat bennünket arra, hogy mi is fontosak vagyunk – elsőként önmagunk számára-, de ezzel tiszteletet is kivívhatunk környezetünkben, tartásunk lesz, távol tartjuk magunktól az áldozat szerepkörét.
Mindez természetesen nem fog osztatlan sikert aratni, neheztelhetnek ránk, nyíltan kifejezhetik dühüket, hiszen eddig mindig vigyáztunk nővérünk három gyerekére hétvégén, most miért akarunk mégis élni, ezzel sok problémát okozva neki?! Kiderülhet, hogy kivel, kikkel van mérgező kapcsolatunk, milyen viszonyokat kell átalakítanunk, kikkel szükséges beszélgetnünk a bennünk zajló változásokról és ezáltal érthetővé tenni egyes cselekedetinket, vagy kinek szükséges időt adni, hogy hozzászokjon új attitűdünkhöz, végső esetben ha nem megy, akkor elengednünk a bennünket már nem építő kapcsolatokat.
A nemet mondáskor alkalmazható gondolatok, technikák
- Időkérés: a válaszadásnál – hacsak nem élet-halál kérdése, és ritkán az… – lehetséges időt kérni, legalább néhány percet, hogy később adjunk választ. Ezzel időt nyerünk, hogy átgondolhassuk mit is szeretnénk, tényleg belefér-e még annak a táblázatnak az átnézése, vagy dokumentumnak az átolvasása a szűkös időnkbe.
- Tudatosítsuk, hogy mindig a kérés, és nem a személy az, amit elutasítunk, így a kérésre reagáljunk mindig. Pl.: egy vacsorameghívás visszautasítása úgy is lehetséges, hogy azt mondjuk: „Ma este más programom van.” – és ez lehet, hogy csak a szennyesruhák szétválogatásában, mosásban, és főzésben fog kimerülni, de ha nekünk akkor az a prioritás, akkor azt választhatjuk bűntudat nélkül.
- Nem szükséges mindenhol ott lennünk és mindent nekünk megoldani: azért kértek meg bennünket egy feladat elvégzésére, mert elismerik a szakértelmünket, jók vagyunk a területünkön, megbecsülnek bennünket. Ez rendben van, köszönjük meg, de ez nem azt jelenti, hogy a végrehajtás is bennünket illet. Ha kérdésük van, fordulhatnak hozzánk, de a feladat elvégzésére mondhatunk nemet. Engedjük el azokat a fantáziákat, „ha igent mondtam volna, akkor a kollégák lehet, hogy jobban kedvelnének, és a főnök is látná, mennyire segítőkész vagyok, és ezeket a feladatokat tényleg én tudom a legjobban megcsinálni”. Ismerjük és legyünk tudatában értékeinknek, de ne ezen keresztül „rángassanak” bennünket. Így érdemes végiggondolni, hogy ez most valóban egy lehetőség számunkra, vagy inkább csak kiégéshez vezető út egyik lépcsőfoka.
- A nemet mondás lépései: fontos, hogy tudjuk mik a mi érzéseink, szükségleteink az adott a helyzetben, mit szeretnénk. Ezután tájékozódjunk, hogy mi is a pontos kérés, a másik mit szeretne, milyen igényei, érzései vannak ezzel kapcsolatban. Ezek mögött általában mindig van egy mélyebb jelentés is, pl. hogy ő eléggé számít/fontos-e nekünk, ezt fogalmazzuk is meg, tegyük nyílttá, így érzékeltethetjük, hogy a kérésére, és nem a személyére mondunk nemet. Végül következik a nemet mondás a saját igényeink kifejezésével, amelyek miatt most nem tudjuk teljesíteni az ő kérését. Esetleg kérhetünk visszajelzést, hogy hogyan éli meg a visszautasítást, vagy gondolkozhatunk közösen, milyen más módon tudna célt érni, ám a mi segítségünk nélkül. Ezáltal megélheti a másik fél, hogy nem hagyjuk magára nehéz helyzetében, nem vagyunk közömbösek irányába, és nem őt magát utasítottuk el. Például: egy barátunk keres meg, hogy szüksége lenne a pénzügyi segítségünkre egy most induló vállalkozásához. A pénz rendelkezésünkre áll, noha egy hosszabb utazást terveztünk belőle. Nekünk a hosszú külföldi út okozta feltöltődés lenne a célunk, új világok felfedezése, új emberek megismerése lenne a szükségletünk. Az övé pedig, hogy kevesebb banki hitelt vegyen fel, hisz a vállalkozása sikerében, az rövid távon is jövedelmezővé tudna válni, így rövid időn belül letörlesztené tartozását. A barátunk igénye mélyebb jelentést is hordoz: soha senkitől nem kapott támogatás, évek óta gyűjti a bátorságot álma megvalósításához, a barátaiban bízik egyedül annyira, hogy ilyen kéréssel forduljon hozzájuk, így elutasítása akár bizalmi törést is okozhat barátságunkban. Így tehát elmondhatjuk neki, hogy mennyire büszkék vagyunk rá, hogy megvalósítja álmát, és tudjuk mennyire nehéz volt meghozni ezt a döntést, és mindenben számíthat ránk az eszközök beszerzésén túl, a beüzemelésen át bármiben, de pénzt nem tudunk kölcsönadni, mert régóta készülünk erre az utazásra, már mindent megterveztünk és ezzel egy nagy vágyunk válna valóra. Esetleg ezután közösen elgondolkozhatunk azon, hogy milyen lehetőségei vannak még, lehet, hogy ismerünk néhány embert, akik szívesen befektetnének egy ilyen vállalkozásba, stb.
A nemet mondás szuperképességével önismeretet nyerhetünk, növekedhet önbizalmunk, felelősséget vállalhatunk tetteinkért, határokat állíthatunk fel saját magunk védelmében. A cél ebben is az egyensúly megtalálása, nem egy énközpontú magatartás kialakítása, ahol a másik igénye nem fontos, és rajta átgázolva visszük véghez saját elhatározásainkat. Törekvésünk tehát, hogy úgy mondjunk nemet valakinek, hogy magára a kapcsolatra nem mondunk nemet.
Ezen út végigjárásával nem fogunk mindenkinél tetszést aratni, de idővel saját életünk szeretete lesz az ajándékunk és az önmagunkkal való azonosság, hogy hiteles életet tudjunk élni. Így talán a konfrontáció okozta feszültséget is könnyebb lesz elviselnünk, miáltal úgy tudunk majd nemet mondani, hogy annak következményét is vállaljuk.
Képek forrása: www.maxpixel.net