Rend. Egy több jelentéssel bíró szó. A mai világ nem tükrözi a rendet, nincs rend a társadalmunkban, nincs rend az otthonunkban, az életünkben. Futunk a dolgaink után, amikor egyszerre kell saját határidős feladatainkat elvégeznünk, és gyermekünk matek tanára is várja a feladott egyenletek megoldását. Ha kitekintünk a világba helyenként káoszt látunk a külföldi kórházak intenzív osztályain, ám ha megnézzük az olaszok gyönyörű erkélykoncertjeit, akkor viszont a dallamok rendjével találkozhatunk. A jelenlegi életünkben talán egyszerre jelenik meg a káosz és a rend. Vajon tehetünk-e azért, hogy inkább a rend uralkodjon életünkben? Gond-e, ha időnként a káosz üti fel a fejét? Hogyan lehet a káoszból rendet csinálni? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához kívánunk néhány gondolattal hozzájárulni.
A rend egyfajta szabályrendszernek az átvitele saját életünkbe. Ez lehet külsőleg meghatározott, pl. 9 és 12 óra között csak 65 év feletti emberek látogathatják a boltokat, gyógyszertárakat, drogériákat. Lehet belsőleg meghatározott, a ruháink típusok szerinti sorrendje a komódban, vagy a különböző „jó tanácsok koronavírus idején” jellegű cikkek egyik főbb pontja: készítsd el napi- és heti időbeosztásodat, teremts rendszert az életedben, hogy mikor minek jött el az ideje. Polcz Alaine pszichológus azt írja a könyvében, hogy „rend és rendszer nélkül nem lehet élni”. Az életünket nagyban meghatározzák külső és belső rendszerek egyaránt. Közkeletű vélekedés, hogy a belső rendünk, gondolataink, cselekvéseink tisztázottsága képződik le például a lakóterünk, otthonunk rendezettségén. De mikor van rend? Amikor a környezetünkben jelenlévő tárgyak, a bennünk lévő érzések, cselekedetek egyfajta szabályozottságot, valamilyen elv szerinti elrendezést mutatnak, amelyek kapcsolódnak céljainkhoz. A rend ellentéte a káosz, ami híján van minden szabályozottságnak, rendezettségnek. A rendetlenség pusztán a rend egy formája, és meglehetősen szubjektív. Ami nekünk, külső szemlélőként káosznak tűnik, az lehetséges, hogy a benne élőnek maga a rend, ő pontosan tudja mindennek a helyét, hogy hol keresse, hova nyúljon az adott cselekedet elvégzéséért.
A rend és a káosz közös tulajdonsága, hogy átmenetiek – jobb esetben. Egy folyamatnak a részei. Ha az otthonunk rendjére gondolunk, függhet érzelmi állapotunktól, a rendelkezésünkre álló szabad időnktől, a tárolóhelységek, -helyek meglététől, nagyságától. A koronavírus-járványhelyzet teremtette káosz is átmeneti, ám hatásai még sokáig érződni fognak, és nagyban próbára teszik rendteremtő képességeinket.
Saját környezetünk rendezettsége utalhat arra, hogy a saját életünkben mennyire szabályozottan is vagyunk mi jelen. Mi uraljuk a környezetünket, vagy a környezetünk ural minket? Sodródunk a mindennapi tennivalók és kapcsolataink között, vagy mindennek megvan a maga helye az életünkben: a családnak, a szórakozásnak, a barátoknak, a munkának? A koronavírus-járvány okozta bizonytalanság szétzilálja a mindennapjainkat, vagy sikerült kialakítanunk valamilyen rendszert az életünkben?
Alaine szerint kétféle rend létezik: formai rend és lényegi rend. Előbbi inkább egy felszíni rendezettségre utal, míg utóbbi már mélyebben, a szerkezetig, a struktúráig hatol le. Ha a lényegi rend gondolatát az életünkre vonatkoztatjuk, akkor érezhetjük magunkat kiegyensúlyozottnak, a stresszel ellenállóbbnak, hogy a mély önmagunkban stabilitás, rend uralkodik. Ha a káosz az úr, akkor személyiségünk működésében keletkezhetnek zavarok, amelyek megmutatkozhatnak a társas kapcsolatainkban, munkahelyi, tanulmányi teljesítményünkben, pszichoszomatikus, vagy pszichiátriai betegségekben is akár. Ebből is látszódik, hogy a mélyben kialakuló rendezettség előbbrevaló, mint egy felszíni szabályozottság. Ám ha személyiségünk struktúrái túlságosan kötöttek, és a felszíni rend is rigid, ha mi magunk túlszabályozottak vagyunk, akkor az kevésbé vezethet jóra, mert akkor a külső környezet változásaival leszünk képtelenek megküzdeni, azokhoz rugalmasan alkalmazkodni. Éppen ezért az az ideális, akár a jelenlegi járványügyi helyzetben is, ha lényegi rend uralkodik belül, bennünk, és formai rendetlenség kívül, a felszínen. És így talán mindegy, ha rendetlenség van az otthonunkban, ha mi magunk tudjuk, hogy mit hol lelhetünk, vagy kevésbé számít, hogy mi uralkodik a világban, ha mi magunk meg tudjuk őrizni viszonylagos belső egyensúlyunkat.
A rend vagy rendetlenség részei nagyon gyakran tárgyak. Lehet szó fizikai tárgyakról, pl. a tányérok sorakozásáról vagy kuszaságáról a konyhaszekrényben, vagy „belső tárgyakról”, mint a munkahelyhez való hozzáállásunk, a családban betöltött szerepünk, stb.
Sokan életük során rengeteg fizikai tárgyat halmoznak fel, gyűjtögetnek, félretesznek rosszabb időkre, ezzel is támogatva a rendetlenség, a káosz érzetének kialakulását. Ám ezek a tárgyak is inkább csak a biztonságérzetünket növelik. Gondoljunk csak a megvásárolt 5 kg lisztre, a csomag élesztőre, amire sikerült lecsapnunk a reggel 7 órási bevásárló körút során. Ugyanígy gondolhatunk a lakásunk ékeként számon tartott festményre, vagy a három étkészletre, amelyet még nászajándékként kaptunk a rokonoktól. Az is lehet, hogy a hatalomérzetünket támogatják meg, hiszen milyen ügyvezető az, akinek nincsen Lexus, vagy Audi autója, esetleg Rolex karórája? Ha a szerepeinkre, énrészeinkre gondolunk, akkor feltehetjük magunknak a kérdést, hogy pl. hogyan állok a női/férfi szerepemmel? Van-e elég időm, hogy foglalkozzam vele, lehetőségeim, hogy megélhessem?
Ám ha egy-egy területen túlságosan sok kacat, lom halmozódik fel, vagy éppen hiány, az továbbgondolkozásra adhat okot, esetleg némi változás szükséges az életünk adott területén. Az íróasztalon támadt rendetlenség felvetheti, hogy: esetleg túl sok feladatot vállalok, és semminek nem érek a végére, semmit nem zárok le? Ebből következtetve: nehezen mondok nemet a munkatársaimnak, a főnökömnek? Mit szorítok háttérbe az életemben, hogy ezeket a feladatokat el tudjam látni? Más példával élve: miért van mindig kupi a gardróbszekrényemben? Esetleg túlságosan sok régi, egykor kedvenc ruhadarabot őrzök még letűnt életszakaszaimból? Vagy olyan ruhák vannak bezsúfolva a szekrényembe amik „még egyszer jók lesznek rám”? Lehet, hogy ezek mind üzenetet hordoznak jelenlegi önmagunk elfogadásával kapcsolatban, legyen szó, akár az életkorunkról, akár a súlyunkról. Ám ha belegondolunk ezek is csak újabb mementói egykori énünk, esetleg ideális énünk elérhetetlenségének, ezáltal lehet, hogy akkor gazdagíthatnánk tovább érzelmi szempontból az életünket, ha az elengedés, az elfogadás vagy a változás útjára lépnénk. És ilyenkor bizony a gyász, a veszteség élményével is meg kell küzdenünk.
Végezetül szeretnénk néhány kérdést megfontolásra ajánlani.
Életem melyik színterén küzdök rendetlenséggel? Mit látok ott problémának, és az mit jelezhet számomra? Sok a felesleges tárgy? Esetleg valamilyen elakadást jelez ezen a területen? Az ott jelenlévő tárgyak, már nem szolgálják a jelenlegi életünket? Valamiből hiány van ezen a területen? Mire lehet szükség ezen a területen? Merre is szeretnék haladni én ezen a területen? Milyen céljaim vannak az új rend kialakításával? Mit kell tennem ahhoz, hogy az új rend fenntartható legyen? Milyen nehézségekkel kell szembenéznem majd ezen az úton? Azokkal hogyan tudok majd megküzdeni? Milyen segítségeket vehetek igénybe? Az új rend mennyire szolgálja majd a szükségleteim kielégítését, a kényelmemet? Mennyire igazodik, illeszkedik a jelenlegi valómhoz?
Ahogy elkezdjük kialakítani új környezetünket, az új rendet, az elkezd visszahatni ránk. Egy kaotikus otthonban kevésbé érezhetjük magunkat biztonságban, szoronghatunk, érzelmeink instabillá válhatnak, de megteremtvén az új rendet, akár újra kiegyensúlyozottnak érezhetjük magunkat, akik urai saját életüknek.
Mindezt a képet színesítheti, ha nemcsak a saját rendemről van szó, hanem pl. a párommal közös rendről, a családi fészekről, ahol sok nézet, minta és szükséglet csaphat össze. Így talán érdemes ilyenkor a főbb elveket egyeztetni és ezek mentén elindulni a közös rend útján.
Polcz Alaine gondolatával zárjuk sorainkat: „amikor az ember jó úton van, és meg tudja valósítani önmagát és élettervét, akkor a legrosszabb körülményekből jót is tud kicsiholni; amikor viszont zsákutcában van, rendszerint a körülményeit okolja, és mindig akadályozza valami abban, amit éppen tenni akar, vagy tennie kellene.”
Ajánlott irodalom: Polcz Alaine: Rend és rendetlenség, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2007.
Képek forrása: www.maxpixels.net, www.pixabay.com