Az életünk az elmúlt két hét során gyökeresen megváltozott. A napi életritmusunk felborult, a szokásaink átalakultak. Ritkábban járunk bevásárolni, nem járunk szórakozni, mindezt otthon próbáljuk valamelyest pótolni. A barátokkal és a tágabb családdal való kapcsolattartás módja is megváltozott. Otthon tanulunk és zömében otthon dolgozunk. Ha megtehetjük. Egyes határok elmosódtak (pl. munka és magánélet), míg más határok élesebbé váltak: otthon és külvilág, koronavírus-járvány előtti és után életünk.
Néhány nap leforgása alatt kellett olyan problémahelyzeteket megoldanunk, amelyek azelőtt csak maximum néhány napig, – egy betegség erejéig – tartottak, és így átállni az „új élet”-re: hogy hogyan fogjuk a gyermeket a mindennapi iskolai feladatok elvégzésére rávenni, miközben beszámolót kell készítenünk a főnökünknek aznapi határidővel, és még valamit ennünk is kell majd…
Ez egy krízishelyzet, amit egy láthatatlan ellenség váltott ki. Ez van jelenleg a világban mindenhol. Az emberek hozzáállása változatos képet mutat, a makacs tagadástól a pánikreakcióig széles skálán mozog. Tehetetlennek, kiszolgáltatottnak és kontrollvesztettnek érezhetjük magunkat, külső döntések határozzák meg életünket, és ezek következményeihez ki-ki kialakította a saját viszonyulását. Ami tehát közös bennünk az a járvány okozta krízis hatása, amivel való megküzdésünk viszont lehet eltérő. Ebben próbálunk néhány támpontot nyújtani a következőkben.
Összeszedtünk néhány hasznos szempontot, javaslatot, hogy hogyan lehet a megküzdési képességeinket megsegíteni ebben a nehéz időszakban.
- Hiteles információkból ismerjük meg a koronavírust, és annak hatásmechanizmusát, lehetséges tüneteit, következményeit. Ez talán az egyik legnehezebb pont. Különböző forrásokból származó, megbízható és kevésbé megbízható, szenzációhajhász cikkekkel találkozhatunk online „csavargásaink” során. Fontos a kritikus hozzáállás ezekhez a tartalmakhoz. Jelenleg azt tudjuk, hogy cseppfertőzéssel terjed és a vírusra ható, speciális gyógyszereink jelenleg nincsenek, viszont rengeteg tudós dolgozik rajta, hogy hatékonyabban tudjuk kezelni a járványügyi helyzetet. Rendelkezünk ismeretekkel arról, hogy milyen megelőző intézkedéseket tud mindenki tenni (érintkezés kerülése, lehetőségekhez mérten 1-2 méteres távolság tartása, gyakori, alapos kézmosás, zsúfolt helyek kerülése, idős, krónikus megbetegedéssel küzdő személyek ne menjenek közösségbe, stb.), most már csak használnunk kell ezt a tudást.
- Folyamatosan elárasztanak bennünket a különböző híradások a televízióban, a közösségi médiában. Egy kattintással Olaszország legleterheltebb kórházának folyosóin „sétálhatunk” végig tengernyi beteg között. Ilyenkor nehéz nem érzékelni a fokozódó szorongásunkat, a gyomorgörcsöt, vagy torokszorító érzést. Szorongás pedig akkor keletkezik, amikor valami fenyegetettséget élünk át, és nem feltétlenül tudjuk, hogy pontosan mi váltotta ki belőlünk, ezáltal megküzdeni is nehezebb vele. Ha túlzottan a koronavírus tölti ki a gondolatainkat, és mindez gátat szab a megszokott életünk vitelében, kapcsolatainkra is rányomja a bélyegét, a szorongás és a pánik eluralkodik rajtunk, akkor lehet, hogy szakember bevonása is megoldást jelenthet számunkra. (Pro bono krízisintervenciós lehetőség bárki számára itt.) Ahogyan már egy korábbi cikkünkben írtuk: korlátozhatjuk a média, és a hírek „betörését” otthonunkba, határozzuk meg az időpontját annak, amikor felvesszük újra a világ történéseinek fonalát, felesleges folyamatosan ellenőrizni a számlálókat…
- Legyünk tisztában az izoláció lehetséges hatásaival. Kiválthat belőlünk félelmet, szorongást, dühöt, negatív gondolatokat, stresszt, irritáltságot, agressziót. Mindez akár a szerint is változhat, hogy mi váltja ki – a betegség megléte, anyagi nehézségek, a tájékoztatás esetlegessége, stb. Mégis a legfontosabb az aktivitásunk megőrzése, a napi rutinunk továbbvitele otthoni körülmények között. Szervezzük meg önmagunk és családunk ellátását napokkal előre, napi teendőink végrehajtását. Sőt, be lehet pótolni a rég esedékes otthoni javításokat, tavaszi nagytakarítást végezni, tehetünk egy kisebb sétát, mozoghatunk, sportolhatunk is valamennyit. Az időnk struktúrálása és tevékenységeink megtervezése egyfajta keretet tud adni az életünknek és ez által némi biztonságot is.
- Tartsuk a kapcsolatot családtagjainkkal, barátainkkal, szeretteinkkel. Mindezt lehet akár az online térben is, ahol közös reggelit, vacsorát is lehet szervezni, vagy akár közösen tornázhatunk egy közös gyakorlatsoron végigmenve. Keressük a kapcsolatot szűkebb és tágabb környezetünkkel is, ne csak várjuk, hogy ránk nyissák az online tér ajtaját. Az érzelmi támasznyújtás az elkövetkezendő időkben hatványozottan igényünk lesz és fontos alapja lesz megküzdésünknek. Hallgassuk meg egymást, ki hogyan éli meg a jelenlegi helyzetet, ki hogyan próbál vele megküzdeni. Ne minősítsük mások érzéseit, gondolatait, inkább csak legyünk elfogadással egymás felé, és így önmagunk érzései, gondolatai felé is.
- Tudatosítsuk magunkban, hogy másoknak is ugyanolyan nehéz ez a helyzet, mint nekünk. Egy életközösségen belül több napirendnek is kell alkalmazkodnia egymáshoz és ez feszültségeket szülhet, mégis próbáljuk a konfliktusokat nem elmélyíteni, hanem kiutakat keresni belőle és kellő empátiával kezelni ezeket a nehéz helyzeteket. Érdemes a közös feladatokat felosztani, lehetőséget adni elvonulásra, illetőleg a közös mókázás, játék is kapjon helyet az életünkben.
- A jelenlegi helyzetre koncentráljunk. Ijesztgethetjük magunkat azzal, hogy mi lesz, ha majd valamelyik hozzátartozónkat kórházba viszik, de jelenleg egyik családtagunk sincsen kórházban. Ha majd valaki mégis oda kerül, akkor azt a helyzetet kell majd valahogyan megoldanunk, remélhetőleg lesznek információink, kereshetünk majd támpontokat a probléma megoldás mikéntjéhez, aktívak lehetünk. Addig felesleges azon gondolkoznunk, hogy hogyan kelünk majd át a folyó felett, ha még oda sem értünk a folyóhoz…
- Ezzel párhuzamosan érdemes a negatív gondolatokat átfordítani segítő, pozitív gondolatokká, vagy kialakult helyzetünket átkeretezni, hogy az irracionalitás világából elindulhassunk a realitás felé. Érdemes elgondolkozni azon, hogy milyen érvek szólnak a jelenlegi élethelyzetem mellett? Mi az, ami jó, ebben a rosszban? Milyen lehetőségeket hordoz a jelenlegi helyzetem? Mi az, amit mindenképpen szeretnék majd átmenteni a koronavírus utáni életemre?
- Nézzünk, olvassunk számunkra humoros, vicces műsorokat, könyveket, legyen meg a nevetés helye is az életünkben.
- Kipróbálhatunk olyan tevékenységeket, amiket eddig csak távolról néztünk, vagy folytathatjuk egy korábbi hobbinkat. Megcsinálhatjuk, amit már hetek-hónapok óta csak halasztgatunk, vagy éppen elkezdhetünk nyelvet tanulni, esetleg elvégezhetünk valamilyen hasznos online kurzust. Kiemelkedően fontosak lesznek a pozitív élmények jelenléte az életünkben a frusztrált állapotok leküzdése érdekében. Elkeseredett pillanatainkban is emlékeztetnünk kell majd magunkat személyiségünk pozitív aspektusaira, amikre már máskor is támaszkodtunk és kihúztunk magunkat a gödör aljáról.
- Pihenjünk! Most aludhatunk egy kicsit tovább, feküdhetünk kicsit előbb is. Pihenhetünk aktívan például a könyveinket rendezgetve, vagy passzívan egy régóta várt sorozat megnézésével. A lényeg, hogy közben engedjük el magunkat, merüljünk el a tevékenységünkben. Pihenésünket, önmagunkban való elmélyülésünket segíthetik különböző relaxációs módszerek, légzéstechnikák, jóga, meditációk. Segítségül hívhatunk mobilapplikációkat, vagy Youtube videókat, ahol vezetett meditációkat, relaxációkat is végezhetünk.
- Ha mi, vagy hozzátartozónk megbetegedett, akkor a kapott utasításokat maradéktalanul szükséges betartani, annak szabályait fegyelmezetten végrehajtani, mert így tudunk önmagunkról és másokról is gondoskodni a leghatékonyabban. Tartsuk szem előtt, hogy elsősorban nem egy halálos betegségről van szó, hanem egy különböző lefolyást mutató betegségről, amelynek komolyan vétele és a megfelelő lépések megtétele elengedhetetlenül fontos, ahogy a remény és a bizakodás fenntartása is.
- Végezetül: bármilyen, a közösségért tett erőfeszítés elégedettség, hasznosság érzést válthat ki belőlünk és ezzel hozzátettük a magunk részéről azt, amivel világ ma egy kicsit jobb hely lett. Az együttérzés, a kölcsönös segítségnyújtás lesz az egyik próbatétele a „koronavírus társasjátékban”. Tartsuk mindig szem előtt, hogy ez egy közös probléma, és ennek a helyzetnek kezelése közös cél, közös felelősség.
Érdemes emlékeztetnünk magunkat arra, hogy a járványnak vége lesz. Idővel, hónapok múlva elmúlik, és talán világossá válik sokak számára, hogy korábbi életük ugyanúgy tovább már nem folytatható. És akkor elgondolkodhatunk azon, hogy mi az, amit ebből az átmeneti létből szeretnénk magunkkal tovább vinni és talán egy újfajta fúzió jöhet létre régi életünk maradványaiból, a krízis tanulságaiból és új életünk reményeiből, ezáltal is beépítve személyiségünkbe a krízis hozadékait.
Hétről-hétre egy másfajta világot tapasztalunk meg, más és más külső és saját döntések súlya nehezedik ránk. Nehéz ebben a jelenlegi bizonytalanságban, fenyegetettségben, nem veszélyeztetettnek megélni a létünket. Ám ha mindennek vége, és a járvány hatásai is múlóban vannak, remélhetőleg a személyiségünk egyfajta gazdagodást is megélhet, mert minden krízis magában hordozza a veszélyt, de ugyanúgy egy új esély, egy lélektanilag gazdagabb élet lehetőségét is.
Viszont addig is, ha úgy éreznénk, hogy alkalmazkodóképességünket nagyban meghaladja a kialakult helyzet és szorongásunk is eluralkodik rajtunk, akkor érdemes lehet szakembert felkeresni ezekben a nehéz időkben.
A Magyar Pszichológiai Társaság Katasztrófapszichológiai Szekciója által kiadott tájékoztató anyag
Képek forrása: www.maxpixels.net