Manapság (is) milliónyi negatív hír kap szárnyra a világban. Betegségek, klímaváltozás, törvényi változások, családon belüli erőszak, és még nagyon hosszan folytathatnánk a sort. Rémhírekből, rossz hírekből, fenyegetésekből sajnos eddig sem volt kevés, de 2020-ban mintha csőstől érkezne a baj, és ennek következtében a rémület. Bejegyzésünkben azt szeretnénk megmutatni, hogy vajon milyen lehetőségeink vannak ebben a helyzetben, vagyis mit tehetünk annak érdekében, hogy az esetlegesen felbukkanó szorongásainkat féken tarthassuk.
Első körben a legfontosabb az lenne, hogy a hírek életünkbe való beáramlását kordában tudjuk tartani, hogy ne állandóan érjenek minket a negatív impulzusok, hogy ne úgy kapjuk az információkat, hogy csak céltalanul „kóválygunk” a neten, ahol valami állandóan szembejöhet (és jön is), ráadásul egyik hírre kattintva rögtön ott is van utána a másik. Első lépésként keressünk egy számunkra megbízhatónak ítélt hírforrást, amit aztán csak bizonyos időközönként (pl. napi egyszer) látogatunk meg, és csak ekkor olvassuk vagy hallgassuk meg a friss híreket, információkat. A beáramlás strukturálásával, keretek közé szorításával máris sokat segíthetünk magunknak, hiszen így akkor nézzük meg a híreket, és kapjuk az esetleges negatív információkat, amikor azokra valamelyest fel is vagyunk készülve, nem pedig állandóan csepegtetve. Mindez a kontroll érzését is visszaadhatja a kezünkbe, és növelheti a biztonságérzetünket. Sajnos a rossz dolgok anélkül is megtörténhetnek a világban, hogy mi tudnánk róla, és valószínűleg nem is kell róla azonnal értesülnünk, hisz a gyors beavatkozás ezekben az esetekben úgysem rajtunk múlik. Negatív dolgok eddig is történtek, a különbség annyi, hogy ma már a technika fejlődésének következtében minden szinte azonnal el is tud jutni hozzánk anélkül, hogy figyelmeztetést kapnánk: nyugalmunkat megzavaró részletek következnek.
Egy másik lehetőség, ha úgy érezzük, túl sok negatív impulzus ért minket, hogy megpróbálunk visszajönni a jelenbe, az ‘itt és most’-ba. Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: érinti MOST ez a hír az én életemet?, befolyással van rám mindez MOST?, tudok MOST tenni valamit az ügy érdekében? Ha ezekre a kérdésekre igen a válaszunk, akkor jó helyzetben vagyunk, hiszen akkor akár rögtön aktivitásba is fordíthatjuk a kétségbeesésünket, és elkezdhetünk tenni valamit, így pedig a nyugalmunkat is visszaszerezhetjük. Viszont, ha a kérdésekre nem a válaszunk, akkor fontos megpróbálnunk ezt tudatosítani magunkban. Igen, ez a rossz dolog megtörtént, megtörténik, de én nem tudom ezt befolyásolni. Vagy még nem. Sokszor az a probléma gyökere, hogy egy olyan nehézség miatt, ami majd csak a jövőben fog esetlegesen bekövetkezni, már most, a jelenben elkezdünk aggódni, amikor még semmi ráhatásunk nincs a dolgokra, sőt még az sem biztos, hogy az, amitől félünk, egyáltalán be fog következni. Izgulhatunk a problémákon, amiket lássuk be, saját magunknak kreálunk, de sajnos tenni csak akkor fogunk tudni, ha már a jelenben is aktuálisak lesznek ezek a nehézségek. Előre semmit nem lehet megoldani. Addig maximum felkészülhetünk rá, megpróbálhatunk óvintézkedéseket tenni, de ha ezt is megtettük, akkor felesleges tovább gubbasztanunk, és várnunk a rossz bekövetkezését. Hiszen így pont a legfontosabbról, a jelen megéléséről maradunk le. Ezt pedig nem igazán engedhetjük meg magunknak. Nehéz dolgok sajnos mindig történni fognak, de rajtunk is múlik, hogy mindez mennyire nyomja rá a bélyegét az életünkre, a mindennapjainkra.
Dőljünk egy pillanatra hátra, és nézzük meg, hogy mi az, amink van, mi az, aminek ma is örülhetünk, amit lehet, hogy eddig nem is értékeltünk. Vajon mindenki tudna minimum három dolgot mondani, amiért hálás az életében a mai napon? Ami ma mosolyt csalt az arcára? Csak három dolog! Próbáljuk meg!
Képek forrása: https://pixabay.com/hu/, https://www.pexels.com/