A címben szereplő két szó első ránézésre talán nem is teljes összhangban jelenik meg számunkra. Miért kerültek ezek egymás mellé? Máris mondjuk a választ! Szeretnénk nagyon határozottan kiemelni, hogy sajnos a két szó olyan szoros kapcsolatban áll egymással, hogy ha lehetne, akár szinonimaként is használhatnánk őket. Hiába írunk már 2020-at, hiába élünk már abban a korban, amely sok filmben anno csak a nagyon távoli jövőként jelent meg, sajnos még mindig nem beszélünk nyíltan azokról a témákról, amikről a leginkább fontos lenne. A tabuk hatásáról már egy korábbi bejegyzésünkben írtunk, most konkrétan a szexualitással kapcsolatos részét vizsgálnánk meg.
Sokszor keresnek fel bennünket kamaszok szülei, akik arra a kérdésünkre, hogy szoktak-e beszélgetni gyermekükkel a szexről, csak nagy szemekkel néznek vissza ránk. Nehezen tudunk csak belemenni a témába, sokszor zavart nevetgélés, pironkodás érkezik válaszul. Pedig kamaszkorban a szexualitás az egyik leghangsúlyosabb téma, amit mindenképpen érinteni kell a fiatalokkal való beszélgetéseink során. Arról nem is beszélve, hogy a gyermekek szexuális nevelését nem is kamaszkorban kellene elkezdeni. Mielőtt bárkiben megfogalmazódna a kérdés, hogy tényleg el kell-e magyarázni egy óvodásnak, hogy pontosan hogyan termékenyül meg egy petesejt, megnyugtatunk mindenkit, a szexuális nevelés nem egyenlő a szexuális felvilágosítással. Legalábbis azzal nem, amit mi a hétköznapokban értünk rajta. A szexuális nevelés ugyanis ott indul, hogy beszélgetünk gyermekünkkel a nemi szervekről, valamint a nemi különbségekről, és arról is, hogy mindezek a testrészek az életkor előre haladtával változáson mennek keresztül.
Gyakorlatilag bármiről beszélgethetünk a gyermekünkkel ezen a területen is, a lényeg:
- legyünk mindig őszinték, és ha valamire tényleg nem tudjuk mi sem azonnal a választ, kérjünk időt a felderítésre, és később mi hozzuk fel újra a témát, és adjuk meg a gyermek számára a választ
- mindig az életkorát figyelembe véve menjünk bele a témába, az ő szintjének megfelelően magyarázzunk, és ha azt vesszük észre a gyereken, hogy ő kezdi el terelni a témát, engedjük meg neki, bízzunk benne, pontosan érezni fogja, hogy mennyire mély válaszokra van szüksége
- győződjünk meg róla, hogy gyermekünk érti, amit elmondunk neki, gyakran kérdezzünk vissza az általunk elmondottakkal kapcsolatban
- ha nagyon meglepnek minket 1-1 kérdéssel, ne kezdjünk el terelni, vagy ködösíteni, helyette inkább kérdezzünk vissza, hogy ő mit gondol erről. Ezzel az egyszerű kis kérdéssel felmérhetjük, hogy mi az, amit a gyermek tud, mi az, ami őt konkrétan érdekli, és milyen szavakat használ mindezen gondolatok megfogalmazása közben. Utána nekünk már „csak” az ő térképén kell maradnunk, vagyis az ő érdeklődése mentén kell haladnunk, és az általa használt szavakkal kell operálnunk a magyarázat adásakor.
- legyünk mindig hitelesek. Ha nehezen beszélünk a témáról, vállaljuk be. Ez persze nem azt jelenti, hogy utasítsuk vissza az erről való beszélgetést, csak kezdésnek magyarázzuk el a gyermeknek, hogy ez a téma nagyon érzékeny számunkra is, mivel ez nem egy olyan kérdés, amiről bármikor, bárhol tudunk beszélni. Mondjuk el, hogy ezért láthatja rajtunk azt is, hogy például elpirulunk. Tartsuk észben, hogy őszintének lenni mindig kifizetődő. Sokkal jobb, ha ezt az elején tisztázzuk a gyermekkel, és így ő sem fog elkezdeni fantáziálni, hogy vajon anyu vagy apu miért volt olyan fura. Ez mindig csak félreértésekre ad okot, és továbbra is csak azt erősítenénk benne, hogy ez egy olyan téma, amit nem szabad felhoznia. Már pedig mi biztosak vagyunk benne, hogy minden szülő azt gondolja, hogy inkább tőle tudja meg a gyermeke az alap dolgokat, és ne a kortársaitól, akik valószínűleg szintén csak szóbeszéd útján tájékozódtak, nem feltétlenül hiteles információkat halásztak össze.
Sokszor a szülők azzal magyarázzák a felvilágosítás hiányát a kamaszok esetében, hogy miért is beszéljenek erről a témáról, hiszen már a csapból is ez folyik, bárki könnyen találhat a neten is anyagot erről, akár egy pornófilm formájában is. Csakhogy ez nagyon veszélyes. Ezekben a filmekben lássuk be, nem igazán a valóság jelenik meg. Ha azt várjuk, hogy így tanuljanak meg bármit is, nagyon rossz mankót választottunk. A fiatalok számára gyakran meglehetősen rémisztő egy ilyen filmbe belenézni, mivel sokszor meglehetősen agresszív tartalmakkal találkoznak itt, valamint a szereplők kinézete, az események zajlása is távol áll a természetes folyamatoktól, és kinézettől. Valószínűsítjük, hogy valójában egyetlen szülő sem szeretné, ha a szexualitással kapcsolatosan gyermekének egy ilyen film lenne az első élménye, tapasztalata.
Hosszú-hosszú oldalakon keresztül beszélhetnénk még erről a meglehetősen fontos témáról, hiszen szinte kifogyhatatlan a hogyan, mikor és pontosan miről kérdések tárháza. Bejegyzésünkkel azonban csak a szexuális neveléssel kapcsolatos szülői attitűdről szerettünk volna szólni, célunk az elgondolkodtatás volt, reméljük sikeresen. Biztatunk mindenkit, hogy ha ezzel a kérdéssel kapcsolatban segítségre van szüksége, nyugodtan keressen fel egy szakembert, és beszélgessen vele a témáról, a további főbb irányelvekről, lehetőségekről. Sokszor mindez azért is jó, mert ha már egy másik felnőttel, aki kezdetben csak egy idegen, megtapasztaljuk, hogy lehet erről a témáról feszengés nélkül is beszélni, az sokszor máris segítséget tud jelenteni abban, hogy aztán a gyermekkel is könnyedebben tudjuk átbeszélni ezt a témát. Beszélgetésre fel! 🙂
Képek forrása: https://pixabay.com/hu/, https://www.pexels.com/